Köszönöm,köszönöm,és köszönöm! Csak ennyit tudok nektek mondani, hihetetlen hogy ekkora népszerűségnek örvend a blogom. Köszönöm hogy vagytok nekem drága olvasóim. Köszönöm a sok türelmet. A KE-sztorik is írás alatt vannak, ígérem sietek...csak mostanában nagyon el vagyok havazva. Itt is van egy rövidebb, de annál romantikus részecske. :)) Remélem tetszeni fog! Továbbra is várom a véleményeteket kritikátokat....és a héten majd lesz egy kedvenc páros szavazás is itt a blogon :P Kíváncsi leszek. Legyetek jók, és mindig mosolyogjatok!:))
Carlos szemszöge:
- Haver!Szia-gyors férfias ölelést váltottunk majd beljebb invitáltam.- Hát te hogy-hogy erre?
- Csak jöttem valakinek elmesélni a lelki fájdalmaim, a másik meg Paul a menedzserünk hívott hogy 2 hét múlva indulunk turnéra.
- Milyen gondjaid?-döbbentem le, majd leesett hogy Amanda miért sír Marie vállán.
- Kendall, nem éppen a legjobbkor jöttél.-próbáltam lerázni és eltakarni a kanapét ahol a lányok ülnek, úgy gondoltam nem lenne a legjobb ha most találkoznának,de Kendall kiszúrta hogy takargatok valamit.
- Amanda!-kiáltotta majd rohant a kanapén síró lányhoz, Marie próbálta elállni az utat.
- Szerintem ez most nem a legjobb alkalom.....- nézett rá kicsit haragosan .
- Hagyd, beszélni akarok vele.- szipogta Amanda.
- Soha nem akarlak elveszíteni, érted?-simított végig a lány haján. -Am erre csak bólogatott, majd Kendall mellkasába fúrta az arcát.
- Szeretlek Kendall!-felelte halkan, mélyen a szemébe nézett, és végre mindketten mosolyogtak.
Vivienne szemszöge :
Anyuékkal remek volt az ebéd , végig mosolyogtam . Jó látni hogy az a srác, aki a világot jelenti nekem ennyire jól elvan a szüleimmel. Délután elmentünk motorozni , megmutattam Logienak az egykori kedvenc helyeimet.
- Aha, szóval ide csalogattad a kiszemelteidet, ugye édes?-húzott az ölébe, majd az állát a vállamra tette.
- Őszintén ? Te vagy az egyetlen akit idehoztam.-nyomtam egy puszit az arcára.
- Annyira csodálatos vagy, hogy azt szavakban nem tudom kifejezni.-miközben mondta, csak úgy mosolyogtak gyönyörű barna szemei.
- Na mehetünk?-kérdezte, miközben adta rám a sisakot.
- Igen! De tulajdonképpen hova is?-néztem rá kérdően,de mosolyogva.
- Majd, meglátod.-kacsintott és nyomott egy puszit a sisakomra.
Marie szemszöge :
- Carlos,belenyalsz a fagyimba?- kérdeztem halál komoly arckifejezéssel.
- Naaaaaa, de itt és most? - kacsintott.
- Csináld már, vagy többet nem kérdezem meg.
- Shhhh, túl sokan hallják. Egyébként is utálom a yoghurtos cuccokat.-fanyargott.
- Jó ,akkor nem kapsz , bleeeeeeee -nyújtogattam a nyelvem mint egy óvodás.
A nap hátralévő részét punnyadással töltöttük hármasban . Hihetetlen mennyire megtudta változtatni egyetlen ember az életem ,és engem.
A punnyadásunkból az lett, hogy egymás szájába dobáltuk a skittlest. Minden egyes találatnál kaptam egy gyengéd csókot, ami mosolyt csalt az arcomra.
- Fázom- húzott magához Carlos.-Na így már sokkal jobb- kacsintott, majd így aludtunk el.
James szemszöge :
Florát elhoztam egy kis kikapcsolodásra , túl sokat edz és tanul , ráfér a pihenés és most nekem is jót tesz.
- Elhoztalak Párisba ,mert ez a szerelem városa.-mosolyogtam édesemre.
- Ugye tudod hogy mindennél jobban szeretlek?-súgta a fülembe.
- Tudom, köszönöm hogy vagy nekem!-öleltem magamhoz szorosan.
- Bárcsak sose engednél el-kacagta.
- Elszeretném neked mondani , a srácokkal két hét múlva indulunk turnézni, és szeretném ha a turnéra már úgy jönnél velem , mint a menyasszonyom.
- Szerintem most én valamit rosszul hallottam.- nézett rám döbbenten ,gyönyörű szemeivel.
- Tudom hogy nem ez a legromantikusabb lánykérés, de most ebben a pillanatban érzem úgy hogy teljes az életem. És szeretném ha örökké ilyen maradna, veled.
Tehát akkor kezdem ahogy szokás.- letérdeltem- Flora Waltez , hozzám jössz feleségül ?
- Oh, James-borult a nyakamba , könnyezve.-Igen,igen,és igen!-minden egyes igen között gyengéd csókot kaptam.
- Szeretlek , te vagy az én angyalom !-emeltem fel.
- Én is, mindennél jobban!-törölgette a könnyeit.
Féltem hogy Florát hirtelen éri ez az egész, de amint megláttam az arcát még jobban ragyogni,azonnal tudtam hogy ő is ugyanezt érzi. Lehet hogy fiatalok vagyunk, de kit érdekel? Ezt éreztem helyesnek, hát megtettem. Régebben már tervezgettem, ilyen - olyan puccos lánykérést, de rájöttem ami szívből jön az sokkal szebb.
Kendall szemszöge :
Egy ideig csak ültünk a kocsiban és beszélgettünk. Elmondhatatlanul szeretem Amandát, ha elveszítettem volna ..ebbe bele se akarok gondolni.
- Érzed ezt?-tettem kezét a szívemre.-Ez itt , csak érted dobog.-mosolyogtam, mire két kezével közelebb húzta az arcom, és lágyan megcsókolt.
Ez a csók más volt mint az eddigi, tele volt érzelmekkel, és szerelemmel. Igen, most talán életemben először érzem hogy szerelmes vagyok.
- Szeretlek- súgtam a fülébe, amibe ő beleborzongott.
- Képzeld ma felhívott anyukád,hogy menjek át hozzá egy női csevegésre - kacagott.
- Aha, gondolom nekem akart segíteni a kibékítésünkben.
- De te ügyes nagyfiú módjára megoldottad.-nyomott egy puszit a számra, majd a vállamra hajtotta a fejét.
- Akkor menjünk és mutassuk meg ezt anyunak is.- pusziltam meg a feje tetejét .
Logan szemszöge :
- Arról szeretnék veled beszélni...ühm hol is kezdjem?-próbáltam összeszedni a gondolataim.
- Szóóóval, szeretném ha a koncert turnénkra velünk tartanál. Ha jól tudom Marie, és Flora is a srácokkal tart. Ti majd szállodákba fogtok megszállni. Jó lenne ha velem lennél! Nem bírnám ki 3 hónapig nélküled.
- Azt hiszem, én sem bírnám ki nélküled. Szívesen veletek tartok . - mosolygott, majd olyan szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, hogy a csókjaiba akaratlanul is belenyögtem....
