2.fejezet 2.rész : Szerelembe estem ismét?

Sziasztok, drága kedves olvasóim! Sajnálom hogy csak most sikerült hoznom részt, de sajnos az ihlet most talált rám.Nagyon szépen köszönöm a 13 feliratkozót! Hihetetlen! Köszönöm mindenkinek aki olvassa! Hiszen tudjátok ez a blog nélkületek nem létezne! Nektek írom , a ti véleményetek a legfontosabb!:)Köszönök mindent!

Logan szemszöge :

Baszameg, baszameg ,baszameg.- motyogtam magamba reggel, mikor megláttam ki fekszik mellettem anyaszült meztelenül.
-Jó reggelt maci-nyomott egy csókot a számra.
-héj,héj..ez szerinted normális ? Most komolyan?-akadtam ki.
-Sajnálom Logan, azt hittem még te is szeretsz itt belül-tette szívemre a kezét , majd elkezdett patakokban folyni a könnye.-Soha senkinek nem leszek elég jó, bolond voltam ,egy összetört szívű lány aki bosszút akart állni és bebizonyítani hogy még mindig engem szeretsz. De te tényleg szereted azt a lányt.Sajnálom.-miközben végigmondta magára vett egy inget és kirohant a szobából.

Annyira sajnálom Samanthát, én tudom hogy milyen igazából nekem anno megnyílt, basszus még nekem van lelki ismeret furdalásom hogy ezt tettem vele. Jesszusom mi van ha 2 nőt szeretek egyszerre?

Kendall szemszöge : 

Ismét dugóba kerültem, csak néztem ki a fejemből és dúdolgattam ,mikor megláttam Amandát a buszmegállóban. Letekertem az ablakot gondoltam elviszem munkába .
- Jó reggelt! Elvigyelek?-kérdeztem, de nem úgy tünt mint aki hallja. Egy kedves néni oda ment hogy szóljon neki.
-ooo, szia Kendall , ne haragudj , mindig elmerülök kora reggel a zenébe és a gondolataimba.-mosolygott kedvesen, majd megköszönte a néninek hogy szólt neki.
-Gyere szállj be , elviszlek. - nyitottam ki az ajtót.
- Ez igazán kedves,köszönöm!Most pont jól jön késésben vagyok.
- Hogy,hogy buszozol ?
-Tudod nem mindenkinek telik bolti munkából BMW-re.-nevetett.-Tényleg ha már itt tartunk , te tudod én hol dolgozom, de én nem tudom hogy te mit csinálsz.
-Hidd el semmi extrát- mosolyogtam miközben néztem a kora reggeli álmos , de nagyon édes arcát.
-Most komolyann , egy bolti munkás elött szégyenled a munkád? Nem lehet ennél rosszabb és unalmasabb.Sajnos nem mindennap boldogítanak ilyen srácok mint te ...sőt. - ezen a kijelentésén csak mosolyogni tudtam.
- Ha szeretnéd minden nap meglátogatlak.
-Na ne tereld a témát, és ne szerénykedj mondd már el!-bökdöste az oldalam.
-Héééé, ne bökdöss ha nem látnád vezetek! -erre a válasza , csak a kinyújtott nyelve volt.
-Öhmm, énekes lennék egy bandában.
-wáóó....már mindent értek - kacsintott.

Odaértünk a boltba bekísértem őt mivel forrócsokit akartam venni.

-Jóreggelt.-köszöntünk a másik eladónak.
-Sziasztok.-kicsit unottan köszönt.
-1perc és jövök- fordult hozzám Amanda.
-Oké, annyi időm még van.-mosolyogtam.
-Itt vagyok!Tessék!-nyújtott át egy bögre forrócsokit.
-Oh,köszönöm hogy megcsináltad ez kedves. És hmm..ilyen finoman még senki sem készítette. Rosszul jártál mert mostantól mindig neked kell megcsinálnod.- ezen csak nevetett, ooo de én most nagyon sietek.  Mennyivel tartozom?
-A vendégem vagy , cserébe mert elhoztál.
-Csak szólj, ilyen forrócsikiért cserébe bármikor elhozlak.
-Remélem is hogy látunk még felénk!-kísért ki a kocsihoz.
-Biztosan!-feleltem határozottan.
-Még egyszer köszönöm hogy elhoztál, egyszer megmutathatnád a bandád számait. Igazán érdekel!-nevetett majd közelebb jött és egy puszit nyomott az arcomra.
-Ezt most miért? Nem mintha bánnám...így jobban indul a napom. -mondtam kicsit zavarodottan miközben beöltem a kocsiba.
-A kedvességedért! És hogy ne felejtsd el megmutatni a munkád!- mosolygott.
-Tuti hogy nem fogom! Most már tényleg indulnom kell! Szia Amanda! Legyen szép napod!
-Szia Kendall! Vigyázz magadra.- intett majd bement a boltba.


Amanda szemszöge :

Ma az egész napomat végig mosolyogtam,  annyira örülök hogy van már pár barátom itt Amerikában. Kendall nagyon cuki srác, alig várom hogy még jobban megismerjem. Remélem hosszútávú barátság lesz belőle. Végre haza értem , úgy tűnt Samantha még nincsen itthon, gondoltam főzök neki valami vacsorát.
Recsegést hallottam Sam szobájából..akkor még is itthon van csak aludt. Bementem hozzá ,  a padlón ült összekuporodva és zokogott.
- Életem, mi a baj?- gyere ide, öleltem magamhoz jó szorosan.
-Semmi, jól vagyok.-Hogy ne, én meg a Dalai Láma . -ezen még ő is elmosolyodott.
-Te vagy a világ legjobb unokatesója, még a legrosszabb pillanatokkor is mosolyt csalsz az arcomra.-bújt hozzám szorosan.
-Tudod van az a srác akit meséltem.
-A volt barátod?
-Igen ő. Tegnap este találkoztunk a partin, sokat beszélgettünk majd felmentünk hozzá, ittunk egy keveset de nem sokat. Elkezdtünk filmet nézni, úgy mint régen összebújva.Azt hittem ő is viszont szeret és ugyanúgy érez irántam mint én iránta. Felmentünk az emeletre és egymásnak estünk.Ilyen jó még soha nem volt, teljesen passzoltunk testileg és lelkileg is. Majd reggel mikor felébredtünk, azt hittem ő is újra azt fogja érezni mint én. De nem így volt... ő már mást szeret. - a végén még jobban elkezdet sírni.
- Úgy sajnálom!-erre okosabbat nem tudtam mondani,éreztem hogy neki sincs másra szüksége csak arra hogy valaki itt legyen vele...aki igazán megérti, és aki igazán ismeri.

Végre kicsit sikerült megnyugtatnom , végül a sok sírástól szegénykém elkábult és elaludt..talán most jobb is neki ha pihen. Leültem a kanapéra tvzni, nem  kötött le nagyon, csak azon tudtam agyalni hogy hogyan segíthetnék Samnek.Én is elbóbiskoltam. Kicsivel később a  kapu csöngő felriasztott......