2.fejezet , 8. rész : A mi szerelmünk tényleg örökké tart? Vagy mégse...

Drága kedves, olvasóim! Sok-sok köszönet a kedves kommentekért a 19 felíratkozóért, és azért, hogy még mindig velem tartotok! Remélem ez továbbra sem változik. Köszönöm a támogatást. Ígértem nektek KE-sztorikat...már folyamatban vannak! Azt nem tudom hogy itt ezen a blogon, vagy esetleg egy újon fogom közzé tenni, de időben szólok.Mindenki megfogja kapni a maga kis kitalált történetét! Ha nagy sikere, és érdeklődés lesz iránta...lehet bevezetem hogy rendszeresen  lehessen kérni ;))Visszatérve erre a blogra : itt is van az új részecske, sokat szenvedtem vele, remélem nem lett nyögvenyelős...de ezt döntsétek el ti, várom a hideg-meleg kommenteket. És amit mindig elmondok : Nélkületek ez a blog nem létezne!:) További szép napot!

 

Kendall szemszöge :  

  Stúdióból az utam egyenesen Samantha lakására vezetett, egyedül ő ismeri ezt a lányt, ő tudd nekem segíteni ebben az egészben. Nem nagyon kedvelem, de bízom abban amit Amanda mondott még régebben , hogy igen is lehet Samre számítani.

- Nyitom!-kiáltott.-Öhm, Kendall....mit keresel itt?-döbbent meg a látványomtól.
- Szia!Kérlek engedj be, szükségem van a segítségedre. Hol találom azt a lányt akivel tegnap megjelentél?-szegeztem neki a kérdésem.
- Itt vagyok.- jött elő az egyik szobából.
- Kérlek mondd el miért csinálod ezt? Mit akarsz tőlem? Nem értek semmit. Csak mondj valami értelmeset.
Mi volt aznap este? Miért nem emlékszem? Mikor csináltunk mi ilyen képeket?-csak dőltek belőlem a megválaszolásra váró kérdések. 
-Ami azt illeti, Kendall már ott Ibizán beléd zúgtam. De te nem akartál tőlem semmit, mondván te nem vagy ilyen...te szeretnéd megismerni az embereket előtte.Csodálkoztam  hogy részegen is ennyire illedelmes vagy.  Kiküldtél a szobádból annyira fájt a fejed hogy ledőltél aludni, persze alsóneműben..... Gondoltam milyen menő lenne ha csinálnék veled így egy közös képet..... hát befeküdtem melléd, és úgy tettem mintha csókolóznánk. Lefotóztam. Elraktam emlékbe, de igazából te aludtál. Aztán nem megfontolt ötlet vezérelt,teljesen részegen.. hogy mi lenne ha reggel anyaszült meztelenül egymás mellet kelnénk.... Vajon meggondolnád a véleményed?.... Hiszen ha már megtörtént..onnan kezdve talán megakarnál ismerni. De nem így lett elküldtél, mármint azt mondta az a lány hogy a barátnőd. Aztán megtudtam nincs is barátnőd, csak színjáték volt az egész.Carlos kiírta tegnap este hogy kis összejövetelt tartotok a barátnőjénél biztos voltam benne hogy ott leszel, ezért egy újságíró ismerősömet megkértem derítse ki hol lakik. Így is tett, így kerültünk este oda,elrángattam magammal Samanthát mivel ő ismer titeket. Reméltem hogy lehet köztünk valami... de aztán láttam azt a szegény lányt aki sírva szaladt el... láttam rajtad mennyire ledöbbensz és szereted... féltékeny voltam..ezért beadtam az újságíró ismerősömnek a képet és egy kitalált sztorit...Ő is mondta  hogy venni fogják, hiszen rólad van szó. Ez a teljes igazság, magam sem tudom mit hittem, olyan voltam mint egy 17 éves . Sajnálom! Tényleg.

Megszólalni sem tudtam,teljesen ledermedtem.

-Tehát akkor Ibizán, mi nem?-kérdeztem dadogva.
- Nem Kendall, nem voltunk együtt...te egész éjjel aludtál.-felelte leszegezett arccal.- Sajnálom, nem akartam tönkre tenni a boldogságod, tényleg nem történt köztünk semmi. Remélem az a lány megbocsát nekem. Ha kell elmondom neki ezt az egészet személyesen.-sajnálkozott tovább majd próbált egy mosolyt erőltetni.
- Ez tényleg igaz?-hallottam egy szomorú , még is felszabadult hangot a hátam mögül.
- Amanda!-rohantam hozzá hogy átöleljem.-Látod semmi sem történt , se tegnap ,se máskor.- mondtam neki boldogan.
- Én igazából most Samhez jöttem.-bökte ki eléggé egyhangúan.
- Értem, akkor már itt se vagyok-csaptam be magam után az ajtót ,eléggé ingerülten.

Annyira szeretem Am-et, ma még is olyan rideg volt velem, pedig hallotta hogy semmi se volt köztem és Sarah között. Remélem nem fogom elveszíteni a másik felem....már most üresnek érzem magam,nélküle. Hiányzik, de vajon én is neki?Az egyik pillanatban mindened megvan, pénzed,hírneved,szerelmed, a másik pillanatban elveszíted ezek közül a legfontosabbat. De miket is beszélek? Remélem még nincs minden veszve..... Ebben a pillanatban azt kívánom bárcsak ne lennék híres...akkor talán nem lenne ekkora felfordulás az életem.

Samantha szemszöge : 

Tátott szájjal hallgattam végig Sarah mondandóját. Miután Kendall kirontott az ajtómon elkezdtem üvöltözni Sarah-val.
- Komolyan elment az eszed? Te idióta!Takarodj a lakásomból és az egész életemből!-kiáltottam torkom szakadtából.
- Most mi a bajod?- kérdezte, mint aki nem csinált semmit.
- Hogy mi a bajom? Még kérdezed? Te is olyan vagy mint a többi...csak a hírnevem miatt vagy a barátom és ezáltal akarsz felszedni valakit. Megbíztam benned, azt hittem hogy a legjobb barátom vagy. Most rájöttem hogy csak egy valaki van akire számíthatok ,és ez a lány itt áll melletted. Ő Amanda, aki tegnap este elrohant. Rémlik? Tudod ki ő?-néztem rá kérdően.
- Nem, fogalmam sincs.-nézett végig Amandán.
- Az unokatesóm! Pedig mennyit meséltem neked róla...  Elég volt, csak felhúzom magam ...most már tényleg takaródj!- toltam ki az ajtómon, kidobtam utána a táskáját majd becsaptam az ajtót.

- Nyugalom Samantha, ne húzd fel  magad ! Elég volt már nekem is a folyamatos kiabálásból, sírásból. Legfőképp a dühből-karolt át Am.
- Ugye milyen jó érzés a csend? - suttogott.
- Igen, nagyon nyugtató, és pont erre van szüksége mindkettőnknek.
- Kérdezhetek valamit?- fordult felém .
- Tudod jól, hogy bármit, bármikor!- feleltem egy hatalmas mosollyal.
- Tényleg ilyen nehéz?-nézet rám lesütött szemekkel.
- Micsoda?-fogtam meg az állát , hogy a szemébe tudjak nézni.
- Egy ismert emberrel való kapcsolat..... tudod sosem gondoltam volna hogy ez ennyire kemény dió. 
- Nem az, hidd el nekem!Ezeket az 'apró' kamu dolgokat ha sikerül átvészelned nem lesz az!Én segíteni fogok neked. Főleg ha Kendallel jársz...ő az egyik legkedvesebb, legőszintébb, és legszeretőbb híresség akivel valaha találkoztam. Tudom engem nem kedvel az a társaság  amelyikbe most te tartozol, de remélem egy napon sikerül a tiszteletüket visszanyernem. Rajta leszek, és azon is hogy segítsem a Kendallel való kapcsolatod. Hidd el , egy ilyen incidens miatt nem érdemes feladni a boldogságod!-öleltem át jó szorosan.
- Köszönöm neked hogy itt vagy, azt hiszem most haza megyek és lepihenek,ha tudok a gondolataimtól.-indult az ajtó felé.
 -Várj!-fogtam meg a kezét,majd átöleltem. - Te is tudod és érzed , hogy szereted Kendallt, és én látom hogy ő is téged mindennél jobban. Ha nem így lenne,nem tett volna ennyit azért hogy kiderítse ezt az egészet.Ezeket jól jegyezd meg!-suttogtam a fülébe.



Logan szemszöge : 

Tegnap amikor megláttam Samanthát, és a megbánást a szemeibe megsajnáltam, és újra a régi énjét láttam.
Nem tudom mit érzek íránta, de azt tudom hogy Viviennet teljes szívemből szeretem..., vajon lehetséges az hogy két emberbe vagyok egyszerre szerelmes? Ilyenkor mit kell tenni? Rengeteg kérdés, és érzés kavarok bennem. ÓÓÓ..hogy basszameg.Miért is gondolok rá? 
-Indulhatunk?-karolt át hátulról Vivi.-Imádom az illatod!-csókolta meg a nyakam.
- Én meg a csókjaidat imádom!-mosolyogtam majd megcsókoltam. - Váóóó,csak most látom milyen dögös valaki bőrszerkóban-néztem végig rajta majd kacsintottam.
- Kapaszkodj ,jó erősen.-néztem őt a visszapillantóból, mielőtt felvette volna a sisakját, dobott egy puszit.

Jól érzem magam Vivienne mellet, vagány ,gyönyörű lány ..pont hozzám való. És most befogom mutatni anyuéknak .Vivienne imád motorozni..én meg imádom azt hogy ő imádja.-a gondolat menetembe belemosolyogtam, majd éreztem hogy átkarol és úgy bújik hozzám. Gázt adtam és elindultunk.

Amanda szemszöge :

-Kendall, teljes szívemből szeretlek.-mondtam bele a telefonba. De nem tudom mit akarok. Sajnálom...kell egy kis idő.-tettem le a telefont elég ridegen ,mintha szakítani akarnék.Jesszusom de bolond vagyok.Hiszen szeretem. Miért tettem ezt vele? És ha többet látni sem akar? Megszakad a szívem.


Marie szemszöge : 

- Édi, megnéznéd ki az fél 10 kor?-mondta kómásan Carlos, majd visszaaludt.
- Persze,aludj csak .- nyomtam egy puszit a homlokára, felvettem a köntösöm és szaladtam a bejárathoz.
- Szia Marie,ne haragudj hogy reggel zavarok, de most nagy szükségem van rád.-ölelt át Amanda.
- Mi a baj?-kérdeztem miközben leültettem a kanapára. - Kávét?-kérdeztem.
- Kérek, köszönöm! Szóval az hogy tegnap este véletlenül olyan szöveget mondtam a telefonba Kendallnek, mintha szakítani akarnék. De nem! Én nem akarok! Mi van ha félreértette? Félek! Nem akarom elveszíteni. - zokogta Am.
-Shhh,nyugi édes, biztosan nem érti félre, és 100%-osan tudom hogy ő sem akar elveszíteni.Most pedig nyugodj meg,később megbeszélitek.-karoltam át jó szorosan.
-Carloooos!-kiabáltam az éppen reggeliző kedvesemnek.
- Nyitom!-felelte,majd rohant is az ajtóhoz.
- Helo Carlitos! Huuu,haver,rengetek itt a paparazzi.- hallottam egy ismerős hangot.......