2.fejezet , 10.rész : Kamanda forever :)

Sziasztok! Fuuu, ne haragudjatok hogy most sikerült csak új részt hoznom, de rengeteg minden történt velem mostanában. a KE-sztorikból már csak 4 van hátra, hamarosan felrakom őket. Plussz az élménybeszámolóval is tartozom a Heffron Drive koncertről. Nagyon sok mindennel elvagyok maradva...remélem elnézitek nekem.Igyekszem mindent bepótolni! Itt is van az új rész...mint a címből leszűrhető ezt a részt a Kamanada párosnak szenteltem.Remélem tetszeni fog. Köszönöm hogy velem tartotok mindezek után is... :)

Kendall szemszöge : 

Az egész lakásban teljes sötétség uralkodott ,akkora vihar van odakint. Kimentem az udvarra megnézni, hogy mi történhetett a vezetékekkel, Amanda békésen aludt mellettem . Nyomtam arcára egy puszit és ott mertem hagyni, pedig tudom nagyon fél a viharban.

Amanda szemszöge  : 

Hatalmas csapódásra ébredtem hajnali 4kor, Kendallt nem találtam mellemet és ez nagyon megijesztett. Ki tudja ekkora viharba mikre képesek az emberek...ilyenkor mindenre gondol az ember,  a legrosszabbra is... Mi van ha épp egy betörővel harcol... és még ennél nagyobb baromságok jutottak az eszembe.

-Kendall ez nem vicces,hol vagy? Kérlek szépen, ha itt vagy , gyere elő vagy szólalj meg.-  a félelemtől már reszkettem,eleve viharba jobban félek,így áram nélkül még inkább.Nem jött válasz csak a szél susogása és a dörgés járta át a házat.Hirtelen felkapcsolódott a villany engem meg azzal a lendülettel elkapott valaki hátulról és lerántott a kanapéra.Nem mertem kinyitni a szemem , de éreztem egy ismerős illatot.
-Kendall,Kendall!-kapálóztam a szorításában.- Halálra ijesztettél , ezért még bűnhődni fogsz!-lágyult meg a hangom,majd lelöktem magamról egyenesen a földre és ráfeküdtem. Éppen megakart csókolni de elhúztam az arcom.
-Aha, szóval most azt a játékot játsszuk , hogy húzod az agyam?-húzta fel a szemöldökét , a szája pedig mosolyra gördült.
-Talán!-kacsintottam majd egy lágy csókot leheltem ajkaira, megjegyzem ez mind azért van mert nem tudok ellenállni a mosolyának.
 -Köszönöm hogy beléptél az életembe!-bújtam hozzá jó szorosan.
- Köszönöm, hogy megmutattad én is képes vagyok újra szerelembe esni.-ezek a szavak amik elhagyták a száját, akaratlanul is könnyet csaltak a szemembe.
- héj, nem azért mondtam hogy most könnyez nekem- törölte le könnyeimet egy simítással.

Kendall szemszöge : 

Egész délutánt a megbeszélésen töltöttük, holnap indulunk turnéra. Kicsit rossz, hogy most ekkora boldogságban itthon kell hagynom Amandát, rossz lesz hogy az összes sráccal ott lesz a kedvese, csak velem nem. De megértem Amandának ott van az iskola, mindennap igyekszem rá időt szakítani, ez a turné remélem csak erősebbé teszi a kapcsolatunkat.


Amanda szemszöge :

Elég hamar eljött ez az este amikor Kendallnek pakolnia kell a turnéjukra. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyit elért az életben, és hogy ennyi rajongója van aki várja őt világszerte.Viszont kicsit szomorú vagyok ,mivel hosszabb ideig nem láthatom a mosolyát és nem ölelhetem őt. De tudom hogy a mi szerelmünk erős és kibírja az idő megpróbáltatását.

- Mi a baj életem? Olyan szomorú az arcod.- vágott aggódó arcot.
- Semmi, picit fáradt vagyok, és igen kicsit aggódom. Szeretek, és nagyon-nagyon fogsz hiányozni.-próbáltam erőltetni egy mosolyt.
- Akkor miért aggódsz? Hiszen tudod hogy én is mennyire szeretlek!-puszilta meg a homlokom.
- Tudod bennem van , hogy mi lesz ha megismersz egy nálam sokkal szebb , kedvesebb lányt,akibe beleszeretsz?Hiszen mész Párisba, Londonba.. Tokyoba, annyi olyan helyere ahol gyönyörű lányok vannak.
- Butus vagy!-húzott magához.-Nálad nincs számomra se szebb,se kedvesebb lány! Nekem pont te vagy a tökéletes! Nagyon szeretlek, és ezt jól jegyezd meg!- mosolyogva lágy csókot lehelt ajkaimra.

Kendall annyira elfáradt a nagy pakolásban hogy akaratlanul is elaludt a kanapén, édesen összekuporodva szuszogott.Vittem neki egy takarót,és gyengéden megpusziltam a homlokát.Halkan odasúgtam mennyire szeretni fogom örökre. Mindegy min kell keresztül mennünk érzem hogy ő nekem most a legfontosabb, támogatom mindenben amiben csak kell. De érzem, lélekben még én sem fogtam fel hogy egy szupersztár a párom . Főképp arra nem hogy hónapokig külön kell lennünk. Remélem a mi kapcsolatunk tényleg túléli ezt a hosszú időt . Míg a szobánkba ültem és csak gondolkodtam, előtörtek az emlékek a sok közös perc..az hogy minden este együtt alszunk el,és ez most kifog esni a mindennapjainkból. Megláttam az éjjeliszekrényünkön az egyik bolondos közös képünket , ami mindkettőnk kedvence, akaratlanul is de elkezdtem könnyezni, érzem túl nagy a nyomás most rajtam........