2.fejezet , 11.rész : Búcsúzás.

Tudom, tudom...lehet kicsit unni fogjátok már a Kamandás részeket ( mondjuk ez csak a 2. ami csak róluk szól, de az előzőt így sikerült lezárnom ) A következő részektől indul csak be igazán az élet, lesz itt minden ,ennyit elárulhatok.;) Mindezek mellet ismét, mindenki szemszögéből igyekszek írni  az újabb részekbe. Köszönöm mindenkinek aki kitart a blogom mellet és hűségesen olvas. Hálás vagyok nektek mindenért, nélkületek már rég abbahagytam volna! Most nagyon aktív állapotomba vagyok ezért ha látom hogy van igény a blogra és az új részekre, minél előbb hozom az újabbnál újabb részeket! :)) Szeretek mindenkit!


Kendall szemszöge :

Félálmomból még Amanda keltett fel , édes hangjával miközben betakart és azt mondta hogy örökre szeretni fog. Direkt nem akartam felkelni, érezni akartam ahogy betakar.Kicsit már kényelmetlen volt a kanapé ezért gondoltam befekszem az alvó kedvesem mellé. De nem, nem aludt...csak ült az ágyunkon és könnyezett. Ezelőtt sosem láttam ennyire sírni, mindig is egy életvidám mosolygós , gyönyörű lány volt. Félek hogy én tettem ezt a lelkével. Inkább visszamentem a kanapéhoz és elgondolkodtam.Mi  a fontosabb nekem....

Egy kis idő múlva ,már nem bírtam tartani saját fejem annyira fáradt voltam, és láttam hogy a hálóban sem ég már a villany ezért befeküdtem életem mellé. Félálmában érezhette hogy befekszem mellé mert szórósan magához ölelt, majd kinyitotta a szemét.
- Minden rendben ?- kérdezte kicsit kómásan.
- Persze édi- mosolyogtam- Csak azt akarom hogy tudd nekem te vagy a legfontosabb és semmi és senki nem szakíthat félbe minket!-érted?-kérdeztem komoly, ám lágy hangon.
Ő csak bólogatott majd éreztem kezemen, hogy ismét könnyezik.
-Megígérem mindennap hívni foglak!-szorosan öleltem magamhoz, majd puszit leheltem fejecskéjére.
- Mi lenne ha te is velünk jönnél? Igaz hotelekbe laknál , minden egyes állomáson, de legalább látnánk egymást.-hoztam fel egy újabb lehetőséget.
- Ez igazán fantasztikus lenne Kendall, de nekem itt a suli és a munka.-rám mosolygott, majd ráfeküdt mellkasomra.
- Olyan jó érezni a szívverésed!- mosolyogva aludtunk el.


Amanda szemszöge : 

Reggel arra ébredtem hogy Kendall zörög és káromkodik.
- Mit nem találsz édes ? - kérdeztem elég komásan.
-Jó reggelt drága- szaladt oda az ágyhoz , egy jó reggelt pusziért-  Ne haragudj nem akartalak felkelteni de a kabala sapkám sehol sincs. - ült le az ágy szélére.
-Majd én megkeresem bújtam hozzá hátulról.- hátrafordult majd újabb csókot kaptam.
-Addig én főzök kávét.-pattant is fel.- Nem tudom mi lenne velem nélküled- kiabált a konyhából.
- Én is szeretlek !- kacagtam hangosan.

Mikor el ment zuhanyozni belecsempéztem a kedvenc képünket a bőröndjébe.
Fél óra múlva már indulásra készen volt, megfogadtam magamnak hogy nem sírok mikor elmegy , ne az legyen az utolsó képe rólam. Minden erőmön felül mosolyogtam. Ő szorosan átölelt, magamban azt kívántam bár soha ne engedne el. Megcsókolt , ez a csók más volt mint a többi, édes, még is keserű.
-Hiányozni fogsz! Imádlak egyetlenem!- minden egyes mondata után csókot lehelt ajkaimra .
Még vagy háromszor visszafordult hogy megcsókoljon.
- Menj már lefogjátok késni miattad a gépet - mosolyogtam, megcsókoltam, majd finoman ellöktem magamtól.
- Utoljára! Nem tehetek róla hogy ennyire hozzád húz mindenem.-ez volt az utolsó csókunk , ám mielőtt végleg elment volna a fülembe súgta : Tiéd a szívem!


Logan szemszöge :


- Na végre hogy itt vagy! Azt hittük a végén lemondod a turnét!-böktem mellkason Kendallt, majd férfiasan megöleltem.- Jó hogy itt vagy! - mosolyogtunk mindannyian.
- Srácoooooook , akkor indulhat életünk legjobb nyara? - kiáltotta Carlos, mire az egész reptér ránkfigyelt.
- Még szép !. - Hát akkor , holnaptól indul a turné. Woo Hoo !