16.rész : Új életünk kezdete.

Sziasztok drágaságok!:) Ez a részecske egy áthidaló rész azért ilyen rövid. Meglátjátok miért is kellet egy ilyen rész. Remélem tetszeni fog. Ma még jelentkezem egy kis üzenettel és képekkel :) Köszönöm hogy vagytok nekem!

Marie szemszöge : 

Erőt vettem magamon és remegő kézzel kinyitottam a borítékot .
Egy rövidke de annál tartalom dúsabb lapocska volt benne.
Tudom hogy  meg fogsz érteni,hiszen te ismersz a legjobban. Sajnálom hogy nem búcsúztam el, de úgy éreztem ez így jobb lesz. Nem tudok a szemetekbe nézni, mivel itt hagytalak, de tudom hogy neked így sokkal jobb életed lesz. Bűntudatom van, ez a 8. lap amit elkezdtem írni , az előző 7 elázott a könnyeimtől.Sajnálom!Kérlek ezt mondd el a többieknek is ! Mindig is a szívemben lesztek! Tudod... minden okkal történik. Ennek így kellet történnie.Azt nem  tudom hogy miért ,de így. Hiszem hogy egy nap újra átölelhetlek! A ház mostantól a tiéd, érezzétek benne jól magatokat!Nagyon szeretlek Marie, kérlek ne haragudj, nagyon sajnálom. Könyörgöm bocsáss meg!Légy olyan amilyen mindig is voltál. Szeretlek.

Az érzelmek amik kavarognak bennem , leírhatatlanok. Már most hiányzik.

-Szívem nem jöttök kajálni?-rontott be 2 pirítósat majszolva Carlos.
-Jesszusom mi a baj.-dobta el a kenyereket és leült mellém.
Megszólalni se tudtam csak zokogtam . Nem bírtam semmit kipréselni a számon.
Ő csak csendben ült mellettem , a mellkasára döntötte a fejem és hallgatott.Ő az az ember, aki mindig tudja mire van igazán szükségem. Nyugtató hatással van rám, érzem hogy rá bármiben számíthatok. Igen szeretem.

 Jessie szemszöge :

Megérkeztem Angliába, milyen csodás egy ország. A reptéren ezer fotós várt ránk.Pár itteni rajongóm is eljött hogy üdvözöljön,néhányan még autogramot is kértek. Nagyon jól esett hogy itt is ennyien szeretik a zeném.

Nem nagyon tudtam mosolyogni,mivel  egész végig az otthoni dolgokra tudtam koncentrálni.Vajon mi lehet most Marievel?Abban biztos vagyok hogy jó kezekben van Carlos mellett .De ezekben a percekben megbántam a döntésem.Eljöttem minden köszönés nélkül, jesszusom mekkora idióta vagyok. Hiszen még mindig szeretem őket.Viszont ha mindenkinek elkellet volna mondanom egyesével a dolgokat, tudom hogy nem ment volna, nem tudtam volna eljönni, búcsúzkodni. Biztosan meggondoltam volna magam.
- Jessie ideje indulni, köszönj el a rajongóktól.-utasított Smits.
Tényleg beindult az életem, hihetetlen! Boldogsággal ,de egyben bűntudattal tölt el. Ma este már meghívásom van egy itteni híres fiúbanda koncertjére. Akikkel megkel ismerkednem. Olyan furcsa ..a történet ismétli önmagát? Tisztára olyan most minden mint amikor a BTR-es srácokkal kellet megismerkednem. Vajon ez a fiúbanda is hatalmas változást hoz az életembe ahogyan Kendallék? Majd meglátjuk.